Jelentem, nyár óta fordítok és élvezem... Ráadásul pont azt, amit szerettem volna: fontos üzenettel bíró teológiai cikkeket olyan szerzők tollából, mint Tim Keller vagy Michael Goheen. Vicces, mert Timnek részt vettem egy szemináriumán, meg többször hallottam élőben prédikálni, és ahogy olvasom az írását, a fülemben az ő hangján hallom a szöveget:) (Bocs, de muszáj itt is ajánlanom figyelmetekbe ezt a New York-i humorral fűszerezett szösszenetet Timtől, teljesen átírja az agy- és szívműködésem: felszabadít, megnyugtat és egyúttal szórakoztat:) Kiválóan hallgatható dugóban, mosogatás, házimunka, ruhahajtogatás, sütés, stb. közben:)) A "Tanúim lesztek" (angolul Surge) című tanítványozó kurzus anyagáról van szó, amit a Missional Training Center dolgozott ki, és jelenleg épp tesztüzemmódban van... Felemelő olyan szöveggel küzdeni, ami a szívemig hatol és formálja az életem, az identitásom. Mily nagy az Isten kegyelme, nem mérhető mértékkel!! Persze még nem tudom igazán bemérni, hogy mennyi időre van szükségem egy-egy cikkhez, de ez normális az elején...excelt vezetek róla, hogy mennyit haladok naponta. Az első fizumból tervezem megvenni a Trados Studio fordítástámogató szoftvert, amit nyáron 30 napig ingyen kipróbálhattam és már nagyon várom, hogy bevethessem... Egyszóval, örülök, hogy belevágtam. Nincs gondom az otthonról dolgozással, amilyen maximalista-perfekcionalista vérem van, nemhogy ellazáznám, hanem inkább úgy kell magam rávenni, hogy abbahagyjam, és ne vegyem elő a munkát este, meg éjszaka... Jó kis lelkigyakorlat ez is, nem véletlenül választottam ezt a Klimt részletet a dolgozóasztalom felé.

Engem soha nem arról kell meggyőzni, hogy dolgozzam, hanem arról, hogy pihenjek, hogy kikapcsoljak. Ez sokkal nehezebben megy, de tanulom. Erre jó a tánc, meg az esti sorozat, meg a kreatívkodás persze:) na azt is úgy csinálom mondjuk, mintha hajtanának, kissé kényszeresen...de tanulom észrevenni a határaimat, meg felülvizsgálni az automatikus ösztönös hajszaszagú cselekvéseimet...Ennek szellemében soha nem asztalnál dolgozom, hanem vagy ágyban vagy friends fotelben:) Hadd zárjam egyik kedvenc zsoltárommal, ami segít kicsit kevésbé komolyan venni magam, és megnyugodni Isten biztonságot adó ölelésében:

URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké! Zsolt 131